Szófia hangja I
A mű központi gondolata KRISZTUS.
Sajnos a keresztény egyházak a szellemi tapasztaláson
Alapuló Krisztus-élményt nem Értik,
Félik, és Tagadják.
2011. február-március
Készítette: Nátloz Ólzsál Ygan
______________________________________________________________
Antro - Ember
Mily parányi lény az ember
Ki térbe lép az idő örökéből,
És asztrál-mentál burkában
Önön dicsőségét hirdeti.
Szabad vagyok – gondolja,
De örökké kínzó szellemi éhsége
Hajtja, fűti és perzselő lángjával
Állandó keresésre készteti.
Amit talál, nem érti. Vagy, ha igen,
Nem tetszik néki és próbál
Előle menekülni, s a kényelmes
MATÉRIÁBA VISSZSŰLLYEDNI.
Nem érti, hogy az Ég kékje
Éter-testének, a csillagok fénye
Asztrál-Énjének része, a végül
KRISZTUSBAN kell meghalnia.
Krisztusban meghalni
Krisztus, ki a Napról érkezvén
Az Időből Térbe lépett, s évezredek
Inkarnációi során előkészített
Embertestbe szállva — hála a Szféráknak,
S néked Zoroaster — harmincévesen
JÉZUSBÓL –KRISZTUSSÁ lett.
Újra elhozta az Időt, s megmutatta
Ha meghalsz – s elhagyod a Tér világát
Szellemed visszatagozódik
Az IDŐ ÖRÖK ÁRAMÁBA.
De ha a Térben igéződve kísértetként
Ott maradsz – Szellemed elsorvad.
De Krisztus hírül adja:
Mikor legyőzöd a Teret (tested) és
Megismered a Napot
A Tér teremtőjét, s Krisztus révén
A Napba helyezve érzed magad,
Akkor eltűnik a MAJA.
Ars poétika
Ember-féreg vagyok!
Sokáig csodáltam Önmagam
De már látom, hogy Ego (Lucifer) bábjaként
Újfent a Gonosz uralkodik az anyagban általam.
Már nem vágyom úgy sikerre, rangra
Pénzre, élvezetre és Hatalomra, mint rég,
De érzem, hogy a Gonosz még mindig bennem él.
Vágyak formájában –Elementálok seregével
Újra és újra fülembe duruzsolja, hogy:
„Gyerünk DÖGEVŐ (húsevő)
Enged át tested nekem (sex, drog által)
S megmutatom, hogy kéjes-élvezettel
Hogyan habzsolod az Anyagi Létet!
Te parányi Ember-féreg”
Mihály Arché! Hozzád kiáltok!
Adj erőt, hogy az úton, melyen elindultam
— hála néked Massimi Scaligero,
Rudolf Steiner és Dubravszky László —
Legyen merszem végigmenni és a Matéria
Börtönláncait véremmel feloldva:
A Szabadság és Szeretet Szellemévé válhassak!
Karma - Sors – Végzet
ATYA – FIÚ - SZENTLÉLEK
„Az Atya ajándékba adta a Karácsonyi gondolat által
A Fiút – aki a Húsvéti gondolat által teljesedett be
És Hírül adta a Pünkösdi gondolatot:
Ex deo nascimur – az Ember az Isteniből született
In Christo morimur – Legyőzni a halált a halálban (Krisztus elhozta az Időt a Térbe)
Per Spiritum sanctum revivscimus – Szellemi sugárzás belső átélése”
Ez a Karma célja és küldetése
Melynek az utóbbi 2000 év óta Őrzője:
KRISZTUS: a Nagy Küszöb Őre
Szférák: a 3 Hierarchia 9 tagozata – az Angyalok 9 kara
I. Őrangyalok
Angyalok, ti emberek önként vállalt szolgái
Kik ős-szeretettel átitatva óvjátok, vezetitek a vak,
Esendő és gyarló gyermekeiteket: Az anyagba plántált szellemet:
Az Embert.
II. Népszellemek
Arkangyalok, népek szellemei, kikben egy nemzet él.
A Korszellem által vezérelve irányítjátok saját népetek
És az emberfejlődés útján ti is a Teremtőt szolgáljátok:
A Kozmoszt.
III. Korszellemek
Archék, Kik csillagévben számolva, korszakokon át
Építitek az emberszellem léttagozatait, hogy a tudatlélek
Manas-szá, a Manas Budhivá, s a Vulkánon a Budhi
Athmává váljon.
IV. Magasabb Hierarchiák
Formaszellemek: Exousiai,
Tevékenység szellemei: Dynameis,
Bölcsesség szellemei: Kyriotétes
Akarat szellemei: Trónok,
Harmónia szellemi: Kerubok
és Szeretet szellemei: Szeráfok
Ti, Kik mérhetetlen áldozat árán
Lényetek részét kisugározva
Az élettelen entitásokból –ÉLETET
Teremtetteket és Teremtetek:
KÖSZÖNJÜK NÉKTEK!
MIHÁLY ARCHÉ
Te, aki Krisztus földre szállta után seregeddel vezeted a Napot és annak szféráját,
S a kozmikus intelligenciát feláldoztad az ember-szellem érdekében
Tudom, hogy visszakapod és onnantól a Pán-intelligencia
Őrzője leszel.
Te, aki oltalmazod és bízod a magára hagyott ember-szellemet
A másik hat: Oriphiel (Szaturnusz), Anael (Vénusz)
Zachariel (Jupiter), Raphael (Merkúr), Samael (Mars),
Gabriel (Hold) ellenében is.
Te, aki Gigászi küzdelmet fojtatsz Ahirmán ellen anyagi, éteri
És asztrál síkokon: Tudd meg az ember is, úgy látja, hogy:
ÁLDOZATOD HATALMAS de JUTALMAD
MÉRHETELEN lesz.
Gondolatok az emberfejlődés fokairól a Teremtés tükrében
És lám, minden, ami ma korszerű, modern,
S így az ember pillanatnyi fejlettségi fokának megfelel,
Holnapra megmerevedik, és dogmává lesz (vallás).
Majd onnantól számítva az Ellentét-erők:
Lucifer, Ahrimán, Azurák szolgálatába áll.
I. Jelen:
Az Ember földi léttagozatának célja:
A Szívgondolkodás kifejlesztése.
S ezen keresztül a Manas (kauzál test)
Csírájának elültetése az „ember-testbe”.
II. Jövő:
Manas: a teljes megvilágosodottság, a Szentlélek-princípium,
Budhi: az univerzális szeretet képessége, a Fiú-princípium,
Athma: a teremtő, alkotó akarat képessége, az Atya-princípium.
III. Ellentéterők a Jelenben:
De jaj, ha a mai gondolati (metál) erők
Az alacsonyabb léttagozatok szolgálatába állnak:
Ha a mentál az asztrál szolgálatába lép
S a szaporodási erőit örömszerzésre (sex), vagy
A táplálkozás erőit ínyenc célokra használja.
Úgy animális (állati) embert teremt.
Ha a mentál nem a Manast építi
S érzelem nélküli, hideg, szívtelen
Gondolatokat és Kapcsolatokat teremt,
Úgy démoni (szívtelen) emberré válik.
IV. Mentál a Jövő szolgálatában:
A kerubi embert építi, mely Szeretettel áthatott
Szívgondolkodó Ember-szellem.
Mentes még az Ellentét-erőktől,
Mert csak néhány Ember-szellemben
Fejlődött ki ez a Szellem–én (Manas).
V. A teremtő, alkotó akarat kifejlesztésének útja:
Magas szintű Ismeretből- Tudás
Magasabb szintű Tudásból- Bölcsesség
Legmagasabb szintű Bölcsességből– Szeretet
Egyetemes Szeretetből- Áldozatkészség
Áldozatkészségből, Önfeláldozásból:
TEREMTÉS.
A Golgotai Misztérium
Midőn az Ember-szellem az eredeti küldetését feledve
Az anyagba süllyedt (Bűnbeesés)
Szellemi látását elveszítvén Lucifer és Ahrimán
Útvesztőjébe tévedt.
De Krisztus – a Nap Szellem
Zarathusztra testét felvéve
Harmincévesen Jézusból Krisztussá lett.
S az Ellentét- Erőkkel földi küzdelembe kezdett.
De lám, míg Lucifert teljesen,
Addig Ahrimánt csak részben tudta visszaverni.
Hisz az Ember-testnek anyagi táplálék kell a Létéhez,
Mely csak anyagi testbe öltözve ismerhető fel.
A Magasabb Lények öröme és fájdalma
Az emberénél ezerszer nagyobb. S Jézusba izzó Fájdalom
Hasított midőn felismerte, hogy a régi ember még megértette
Isten szavát, de a mai azt már nem érti.
S a Logosz minduntalan
Bath-Kol szavait
Zengte fülébe:
„Ámen
Uralkodik a Gonosz,
Tanúja az eloldódó Énnek,
Mások okozta maguk által
Elkövetett önös vétkeinket
Megéljük a mindennapi kenyérben
Amelyben nem úr az Ég akarata
Mert elhagyta országtokat az ember
És felejté neveteket
Ti Atyák a Mennyben.”
S a szavakat megfordítván Krisztus Új imát adott
Mely segít az embernek az Isteni Szellem keresésében:
„Mi atyánk ki vagy a mennyekben
Szenteltessék meg a te neved
Jöjjön el a te országod,
Legyen meg a Te akaratod,
Ahogy a mennyben úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket ad meg nekünk ma
Bocsásd meg a mi vétkeinket,
Ahogy mi Is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek
Ne végy minket a kísértésbe
Szabadíts meg a Gonosztól
Ámen.”
S a Golgotán Krisztus vére a Föld éterburkával
Teste a földrengéskor, a Föld testével egyesült.
Hald hát Ember az Igét:
Krisztus a Nap-létét feláldozta
S a Föld szférájával egyesült,
Hogy minket — aki akarja és csak azt — megmentsen
Az EGO és ÖNZÉS (Lucifer és Ahrimán) világától.
DE NE FELED: Krisztus az Éteri szférába
És nem az Anyagi síkon jön el újra közénk.
A FELTÁMADÁS ÉTERI SÍKON LESZ.
Ébredés Kora
(NEW AGE)
2011. március
Készítette: Nátloz Ólzsál Ygan
(Nagy László Zoltán)
Vágyak Tengerében
Anyagi-burkom börtönébe zárva
Vágyaim tengerében időzöm.
A Kéj és Gyönyör habjaiba úszva
Létem értelmét keresem.
Messze Otthonomtól
Vakon küzdök a Matéria markában.
Fejlődni vágyom, de az Út
Szenvedéssel és Áldozattal teli.
Kényelemre és Rajongásra éhezve
Önön dicsőségem hirdetem.
Magasabb burkom: Nátlóz,
Sikítva kiállt: Vigyázz László!
Áldozat és Alázat nélkül
Iszonyú Karmát kötsz,
Melyet Tenmagadról letépni
Egyedül úgysem tudsz.
Embertársaid vállain lépkedve
Bármily magasra emelkedsz,
Önös érdekeid szolgálva
Nem juthatsz MAGASRA.
A Küszöb NAGY ŐRE előtt
Ma még nem lenne maradásod.
Parányi lényed visszapöckölné
Embertársaid Szolgálni.
Kiket parazita-vámpírként
Szipolyozva, feljuthatnál
A magasabb szférák kapujába:
Ahol te lennél a legparányibb lény.
Maradj hát mindig Áldozatkész
És kozmikus küldetésed ne feledd:
Soha ne Magad, csak MÁSOKAT
SZOLGÁLVA ÉLJ.
OSSIÁN: „ÁRNYÉKEMBER”
„Árnyékember vagy!
Önkontroll nélküli önimádattal!
Emberi vállak lépcsőin felfelé haladsz.
Árnyékember vagy!
Érveid érdekből formálódnak.
Hajlongva törtetsz és taposol, babérokat aratsz.
VESZÉLY!!!:
Önmagad védd meg, amíg lehet, amíg szépen kérlek.
Eltaposott szívek, hulló könnyek, eldobott lelkek kísérik lépted.
Nem zavarnak téged, a bűn nem égett, Beteg a lelked, méreg a véred!
Árnyékember vagy!
Mélyhűtött agyadban tények és számok!
Győzelmet, sikert hajszolod! Vesztedbe rohansz!
Légvárat építesz, hogy magasra juss fel.
Döntésed jogos csúcsain magadra maradsz.
Árnyékember vagy!”
Szól a dal az Angyalok földi szájából.
De csak az hallhatja ki a Szívével
És nem a fülével hall.
Éteri Álom
Imaginatív tudatom keresve,
Képeztem, Képet teremtett bennem.
Egy „CHRIS-DOM” nevű
Szakrális, kultikus helyet.
A főváros közepén álló
Templom Hatalmas.
Kúpformájú falainak tetején
Egy Krisztus-szobor áll.
Balkezében a Karma Könyvét,
Jobbjában a Földgolyót tartva,
Szeretettel nézi az utcákon futkosó
Hangyaemberek seregét.
A Falakon belül, több teremben
A Nagy Tanítók: Steiner, Dubravszky
Szavait Hangos-könyvekből olvassák
Az Ébredésre vágyó Ember-szellemek.
A Főteremben, a Steineri Ötödik Evangéliumot
Fáradhatatlan Holografikus gép sugározza.
S vég nélkül nézik e Princípiumot,
Az Ébredésre vágyó Ember-szellemek.
De álmom csak Éteri lehet,
Hisz minden Templom VALLÁSI helyé,
S az, száz év múlva, de lehet hogy hamarább
A DOGMA eszközévé válna.
A TÖMEGBEAVATÁS csak
A Szabad Akarat által vezérelt,
Az Atropozófia befogadásra kész
Hangyaemberek etetőhelye LEHET.
Okkult Tömegbeavatás
A rejtett tömegbeavatás korunkba hasztalan zajlik.
Ma még alacsonyabb lényeket használva:
Pénz és Szenzáció burkába bújtatva,
De évtizedek óta folyik a Sci-fi
Irodalom és Film mögött,
A Magasabb Szférák
Beavató Munkája.
R. A. Salvatore sötételfje, J. R. R. Tolkein hobbitja,
G. Lucas Anakin-ja, J. K .Rowling Harry Pottere
Mind- mind a Jó és Rossz örökös küzdelmét,
Föld- alatti és feletti síkok, Más-világi
Entitások, Anyagi- Túl-világi,
Több-burkú Lények Létét,
Kapcsolatát Hirdeti.
A démoni Császár bűnbe viszi
A magasabb célra teremtett Skywalkert.
A démoni Voldemort a fizikai világ mögött megbújó,
Rejtett, Mágus világban küzd az Őt felemelő
Kerubi Dumbledore és hívei ellen.
A gyűrűhordozó keresztjét cipeli
Harcol saját démoni-énje ellen.
Drizzt Do’Urden az Ahrimáni Mélysötétben
Megtestesülve, sorsát követve megmutatja
Minden LÉNYCSOPORTNAK
Van JÓ és ROSSZ tagja.
Mátrix
Mátrix:
Bioáramtól áthatott gépi Tshud-mágus
Mayát épített az emberi Mentálnak.
Hol őrzők hadától üldözött ébredők
Várják a nagy Adeptust
A Kiválasztottat.
Újratöltve:
A nagy látó Neo-ban ölt testet.
Ki az Építőt indul keresni.
De Szerelmet és Szenvedést talál,
Az Ikrek ellenében az Orákulum
Védő szárnyai alatt.
Forradalmak:
Tömegbeavatás kezdetén
Ébreszteni vágynak az Ébredők
Mentál küzd a Gép-asztrál ellen.
S a Bukott egyezséget köt
Az Új teremtés hajnalán.
Avatár
Saját lebénult testét hátrahagyva
Új testbe költözik a Mentál.
Egy más-világába, hol új érzékektől
Áthatva, rövid ideig két életet él.
EVA kiválasztott Avatárja
A nagy vörös sárkányon lovagol
S Minden népet egyesítve
Univerzális Létet teremt.
Holt Költők Hangja Száll
Holt Költők hangja száll
Az Éter néma csendjében.
Ti régi korok látói,
Kik félig a Káli-Yugába
Félig az Ébredés Korában
Öltöttetek újra testet,
S egy szebb jövő ideálját
Festettétek a LOGOSZ hálójába.
Érzéki vágyakban fürdőző Ady,
Ki Léda illúzióját kergetve
Éjszaka Állati létedbe süllyedtél,
De nappal Szívvel Gondolkodtál.
Önmarcangoló, Porhüvelyében
Szenvedő mosónő fia: József Attila,
Ki rettenetes Karmát vállaltál,
Korábbi életedért vezekelve.
És te kerubi Radnóti,
Földi tested a tömegpszichózissal
Áthatott Ördögi Elme Tébolyának
Áldozati oltárán égett el.
Tudom,
A Sötét Korszak végett ért,
De mégis,
Ma még alig hallom Hangotok.
Háború és Béke – Lev Tolsztoj emlékére
Az Írók Legnagyobbika
Monumentális munkába kezdett,
És megalkotta a Világirodalom
Legremekebb Művét: a Háború és Békét.
Beavatott? Látó? Földi Tanító?
Mai szememmel még nem láthatom.
De gondolatait úgy fűzte, hogy azt
A legegyszerűbb is megértse.
Aki tudja, hogy Napóleon, vagy Sándor cár
Csak eszköz egy magasabb Erő kezében.
Aki Andrej herceg halálát születésként írja le.
És aki a Történelemben a Szellemet is látja:
Az már a Szívével Gondolkodik.
És nem középiskolás szinten.
„Mert jól, csak a Szívével lát az ember.
Ami igazán lényegesen az a szemnek
Láthatatlan.”
Kereszt és Rózsa
Elhalt fás szárból
Vérdús virág nyílik.
A levedlett kéregből,
Magasabb Lét fogan.
Kereszt és Rózsa
Te Tudat-tágító szimbólum.
Manasz-csírát teremtesz
A tudati lélekben.
Földi órákig meditálva,
Tudatodból mindent kiűzve,
E Jelkép legmélyéig merülve,
Önmagad leled, s belátod:
Ösztönlényből Gondolkodó,
Érzelemi álmodóból Bölcs,
Bölcsből szeretni tudó Fiú,
Fiúból Akarat-lény lehetsz.
Szabadság és Szeretet
2011. március-április
Nátloz Ólzsál Ygan
Hét nap (rend)- hét éjjel (káosz)
Hét nap alatt hét burok.
Hét éj csendjében hét test.
Hét testben hét lét,
Hét lét tükrében hét csoda.
Szaturnusz, az első
Melyben a magasabbat
visszatükrözve, született, a
Hőtest.
Nap, a második
Melyben, mélyálomban
Ringatózott, a gázszerű
Éter.
Hold, a harmadik
Melyben folyékony
Szférában álmodott az
Asztrál.
Föld, negyedik lét
Melyben anyagba
Plántálva, tudat teremtetett: a
Mentál.
Jupiter, az ötödik
Melyben, ha eljön, felébred
Az érzelem, s megszüli a
Manas.
Vénusz, hatodik
Melyben, ha eljön, felébred
Az inspiratív tudat, s megszüli a
Budhit.
Vulkán a hetedik.
Melyben, ha eljön, felébred
Az intuitív tudat, s megszüli az
Athmat.
Mikrokozmosz
Agyam, Énem lakhelye
Hol Angyalok Népének Archéi
Éber gondolatim
Ápolják.
Szívem, érzéseim álmodó őre.
Hol a Forma Bölcs Mozgásában
Álmodó érzelmeim
Ébresztgetik.
Kezem, akaratom barlangja
Hol Trónok Harmóniát bontó Szeráfai
Alkotó Akaratom
Ringatják.
Pulzáló farkasok
Csendben hallgatom a tájat, miközben
Tüdőm és Vesém vergődő nászba lép.
Érzékek lángjában égek, hol agyam
A Bölcsek zenéjét ernyőként szűri.
Zöld fű legel a réten, midőn fátyolszínű
Madárka kínok között haláltáncát járja.
Fájó szívem, vérem áramának motorja
Némaságba fulladva sikít e tánc láttán.
Démonszemű vérfarkas izzadó szájával
Agyarait összezárja, s szétszaggatott
Húscafatok tengerében fuldokolva,
Vérbe fagyott apró lényt marcangol.
Kezem, szunnyadó akaratom bölcsőjét
Hasztalan, mindhiába ébresztgetem.
Nincs még segítség! Nincs menekvés!
Horror-föld lakói egymást felfalva léteznek.
Kertet veszek
Keret veszek, hol virágot ápolhatok,
Szőlőszemek között némán bujkálhatok.
Mézgyümölcsök fái alatt ülve állhatok,
Hol fecskék táncában ringatózva
Szabadon szárnyalhatok.
Kertet veszek, hol véremmel áldozhatok.
Étertestű lények között segítve dolgozhatok.
Testüket formálva, gyümölcsöt hajtathatok,
Kócos hajukat nyírva zöldet gondozhatok.
Kertet veszek, hol sűrű bozót nő
S fagyalkezek között haldokló virág bőg.
Hol bozótot ritkítva, fagyalkezet kibontva
Pompás kertet teremthetek.
Magányos angyal
Fényben úszó magányos angyal szállt alá az égből.
Emberét kereste, kinek életében gondos Őre lehet.
De ocsmány ördöglények seregétől hajszolva, űzve,
Égető kínnal észlelte, hogy emberét már elvesztette.
Emberét Lucifer hada pénz, rang, cím csábjával kábítja,
S a kábultat a háttérben Ahrimán, az anyag álmával altatja.
De embere hívó szavára, finom burkával mindenen áthatol,
S az EGO lények karjából kicsúszva, megmenti gyarló gyermekét
A Magányos Angyal.
Vérző lelkem
Vérző lelkem, szeretetre éhezik.
Kopár földmezőkön, közönyös testek
Közt, éh-halál határán bandukolva,
Szüntelen élelem után kutat.
A család asztalán vegetálva,
Naponta megújuló remények közt
Mindhalálig táplálékért kajtat.
De éheztetik, és Ő is éheztet.
Már nem Ő keres, hanem a Krisztus benne.
S Ő bízva bízik, hogy egy nap
Szeretet-oázisra lel, a föld-sivatag
Sok éhező, magányos vándora.
Álmodom álmodat
Álmodom álmodat, hallom a hangodat,
Mikor már nem vagy itt velem.
Nézem a képedet, várom a Szellemed
Tudom, már nem vagy itt velem.
Félem a félelmed, érzem az érzelmed.
Benned élek és te bennem.
Kitágult lényem, testem elhagyta
Térből Időbe lépett.
Együtt vagyunk újra.
Egyesült lényünk az Időben él.
Együtt élünk egymásban oldva.
Lényünk ott is a Kozmosz tagja.
Nem a mának írom
Nem a mának írom e sorokat
Holnap lesz az én napom.
Mikor ajándékba kapott új
Testemben Karmám oldhatom.
Mikor ember ébred, Új-kor virrad.
Hol egymást mind felett tisztelő
És szerető lények táncában
Fejlődik a Mindenség Lénye.
Nem a mának írom e sorokat
Holnap lesz a mi napunk.
Mikor újfent a Szellem
Uralkodik az Anyagban.
És öntudatunktól vezérelve
Egymással láncot alkotunk.
S indulunk zarándok-utunkra,
Csontváry cédrusához.
Szabadság és Szeretet
Már Hallom hangod Petőfi
De én kimondom teljesen:
Szabadság és Szeretet
E kettő kell nekem.
Vér áztatta földeken,
Szikes puszták tüzében,
Önmarcangoló szenvedéllyel
Él a magyar.
Krisztusi népszelleme: MAGOR,
Önön testét Trianonon feláldozva
A Magasabb Lények
Hangját követte.
De jaj Néked! A Német nép után,
Ma Téged kíván Ahrimán,
A kényelem jóléti csábjával,
Álomba ringatni.
A legyőzött nagyok mellett,
Fegyverrel vagy Pénzzel, Most
Téged tesznek Hamburger- és
Celeb nemzetté.
Ébredj Magyar! Küzdj ellene!
Mihályt követve, Harcolj e Kábulat ellen,
A Krisztusi létért! S Légy igazi ember:
A Szabadság és Szeretet Szelleme.
Szárnyaló Turul
Emese méhéből kiszállt
A Szabad Magyar Turul madár.
Földeken át messze, messze szállt,
De a Kárpátoknál fészket rakott, és várt.
Tollait kitépték, szárnyait levágták.
De némán tűrve tovább várt.
És még ma is csak vár és vár.
De mire Vár?
Várja a Főnix létet!
Mikor saját testét elégetve,
Teste hamvaiból újra föltámad
Az ÚJ MAGYAR ÉTERI FŐNIX MADÁR.
Földönfutó
2011. április-május
Nátloz Ólzsál Ygan
Sárga Aura
Testem sárga aura borítja.
Gyenge csakráim közül,
Csak a homlokomon lévő
Nyílt ki éppen.
Torkom körüli szirmom
Nagyon gyenge még.
Pajzsmirigyem, új
Genitáliám magja
Alig –alig látható.
De tudom, ha szívem
Megtöltöm szeretettel
S a bennem élő Krisztust
Magam elé engedem,
Minden lótuszom
Vulkánként tőr elő
S Testemből, mely kereszt
Hét rózsa hajt ki.
S így lesz újra
De már magasabb szintű
Szellemi Szemem és Fülem.
Földönfutó
Soha nem vagy egyedül.
Földi magányodban, mindig
Másban élsz és benned Ő.
A Térbe merülve, a Szellem
Opálfüggöny mögé rejtőzik.
De az anyag mögött mindig Ő bujkál.
Ezerévente anyagba sűríted magad
Mindig más korban és népben,
Egyszer férfiként, Máskor nőként.
De csak így fejlődhetsz, s lehetsz Bölcs!
Csak így veheted fel a Szeretet csíráját.
S csak így építheted, a Kozmoszt magát.
Csak a Földön
Csak a Földön élhetsz Szabadon!
Hol parány lényed egyedül hagyva,
Önmaga választhat JÓ és ROSSZ között.
Csak a Földön Tanulhatsz!
Nem fejlődhetsz Odaát! Csak itt!
Önön erődből és Szenvedéseid árán.
Csak a Földön Szerethetsz!
Nem a Másik Világban! Csak itt!
Itt veheted fel Krisztus testét és vérét.
Lángoló jég
Égető vágy perzseli lelkem.
Félelem járja át szívem.
Uralni Állati-énem, oly nehéz még.
Tökéletlen burkaimban
Hatalmas teherként nehezednek
Kitörni vágyó Tudatomra.
Az Én tizenkét arcából
Álomképben Nyolcat mutatott
A küszöb kis őre,- ha jól értem?
Voltam már kígyótestű perzsa nő,
Démon szájában álló férfi,
Földi arc mögé bújt szörny,
Ébredő hamvasztott,
Barlangbörtönbe zárt szenvedő
Gorillatestű ősmajom,
Lebernyegszájú Vuki,
S markológép-pofájú nagyúr.
Mi a maradék négy? Ma még nem tudom.
Sárkánytánc
Naparcú homlokán
Fénycseppek izzadnak.
Lángoló karjában
Acélpallós izzik.
Meteorkardja
tűzcsóvát lövell,
S Plazmalába
Kénsárkányt Tapos.
Embervér szulfidvágyát
A vér vasmeteorjai zúzzák.
S igyekszik magasra emelni,
Mert ahogy fenn úgy lenn.
Így küzd Michael a makro-
és mikrokozmoszban,
Az állati vágyburkú
Ahrimán ellel.
Gyémánt
„Éj lettem,
Csend a hangom.
A Napot akartam,
S elégett minden.
Éj lettem!
Álom- Árnyák,
Csak Te Ragyogsz még,
Gyönyörű KINCSEM!
Vak lettem!
Világtalan.
Tudom hiába,
Vezet kezed.
Vak lettem!
Szemem nem ébred.
Hagyd hát Gyémánt,
Hogy elveszítselek.
Ékszer: a LELKED.
Gyermek: Hova Rejtselek?
Ékszer: a LELKED
Félek! Eltöröm FÉNYEDET.
Vad lettem!
Bujdosó.
Veszett Vérem,
Megmérgezett” (Szulfid).
„Vad lettem!
Szívem nem ébred.
Hagyd hát Gyémánt
Hogy Elveszítselek!
Ékszer: a LELKED.
Gyermek: Hova Rejtselek?
Ékszer: a LELKEM
Félek! Eltöröm Fényedet!
Hova rejtselek el?
Hova rejtselek?
GYÉMÁNT.”
SZÓL
Az angyali üzenet,
A KIMNOVÁK szájából.
DAL
Mely lelked mélyéig hatol.
ANGYALI
Mert csak az érinti meg LEGBELÜL.
Megérinti a Lelked mélyén szunnyadó
GYERMEKET.
„Mert csak akkor mehettek
A Mennyeknek Országába, ha mindannyian
GYERMEKEK (Tiszták) Lesztek.”
A Béke sugara
2011. május
Nátloz Ólzsál Ygan
„Ne féljetek!”
„Ne féljetek!”
Szállt az ige annak szájából
Ki Lengyel honban érkezett,
A Káli Yuga után öt évvel,
A feltámadás évszakában,
Tavasszal, Újra a Földre,
Karol néven egy férfi,
Testét magára öltve.
Sorsa, Végzete, az Intuitív
Beavatásra nevelte.
Anyja éter-, Bátya asztrál-,
Apja mentál testének
Felvételekor vetette le
Földi burkát.
Filozófus volt, kiben Krisztus élt.
Az ellentét-erők először a nácik, majd
A marxi bolsevizmusban kísértették.
De mindvégig a két lator között,
És magasan felettük maradt,
Saját Keresztyén.
Ki volt Ő?
Pap? Segéd-püspök? Érsek?
Költő? Filozófus? Tanár? Tanító?
Tán világutazó Pápa?
Egyszerre mind,
S mindnél Több!
Krisztusban élő,
Szeretettel lelki-testi kínt
Gyógyító, BOLDOG SZENT.
Hiearchiák küldötte Ő.
Kik a léha embert
Ördögi eszközökkel
Ébredésre ösztönözik.
S ajándékba adták néki
A Krisztus- asztrálú
II. János Pál Pápát,
Hogy Ővele enyhítse
Ébredése fájdalmát.
(Karol Jozef Wojtyla
Boldoggá avatásának emlékére
Maglód, 2011. május 01.)
Assisi Szent Ferenc
Szentek Szentje, Ki még tiszta
KRISZTUS Asztrál köpenyt
Terítettél földi testedre.
Mikor Éned 21 évesen testedbe
Költözött, s betöltötted
Angyali Ajándékod,
Éteri Krisztus élményed
Boldog, Szolgai, Új utat kínált.
S elindultál megújítani Egyházát.
Szerzetesé lettél, s olvastad az igét:
„Egy cseppnyi őszinte szeretet
Nemesebb tengernyi tudománynál.”
Szent István
Első a magyarok nemzetségéből,
Első a magyarok Királyai közül,
Első a magyar Szentek sorából.
Első ki Krisztusért harcba indult,
Első ki a népét bölcsen vezette,
Első ki Vajkból Istvánná lett.
Első ki fiát a Szellemben tanította
Első ki nemzetét magasabbra vitte
Első ki Országát naggyá tette.
Igen Ő az, MAGOR népszellem Földi követe.
Ki büszkén hintette el Fiának a Bölcs szavakat:
„Mert semmi nem taszít le csak a GŐG,
És semmi nem emel fel csak az ALÁZAT.”
Áldozat
Nincs semmi más, mi nemesebb.
Nincs semmi más, mi szeretetből hajt
Nincs semmi más, mi magasra visz.
Csak Önön ÁLDOZATOD,
Mit MÁSOKÉRT Hozol.
Maitréja Buddha
Anyagból kimászni vágyók közzé,
Emberi burkok ködébe bújva,
Szidharta után ötezer évvel,
Jön Maitréja, az Eljövendő Buddha.
A mai Éterben fürdő élmény után,
Az Ő csillagévében már csak
Az Asztrálban él a Krisztus.
A testben is egyre inkább
Kettészakadó Emberek között,
Utoljára mutatja meg a Szeretet
Krisztusi útját.
